Guba Ildikó

szociológus, kultúrtörténész

Máig fel tudom idézni a jelenetet, amikor hatalmas pakkjaimmal leevickéltem a szombathelyi gyorsról, és a Déli pályaudvar peronjáról körbepillantva tisztán tudtam: ide én hazaérkeztem.

Tizennyolc éves voltam. Minden, de minden csodának tűnt számomra, a mozgólépcső, a metró, a város zaja, az emberáradat. Épphogy berendezkedtem a kollégiumban, indultam városhódító útjaimra. Kedvenc időtöltésem volt átsétálni a Duna-hidakon, vagy véletlenszerűen felülni buszra, villamosra, és hagyni, hogy vigyen magával. Hosszútávú gyaloglóvá fejlődtem, számtalanszor el is tévedtem, cserébe utcák, házak szebbnél szebb részleteit fedezhettem fel. Ültem könyvtárakban, óraszám olvastam szeretett Budapestemről, a pesti emberekről, szívtam magamba a kultúrát, melyet egy világváros adhatott, a Fekete Lyuktól a Zeneakadémiáig, a Kinizsi mozitól a Fiatal Művészek Klubjáig. Tanultam közigazgatást, szociológiát, zsidó kultúra- és vallástörténetet, kutattam levéltárakban, épülettörténeti sétákat és tematikus tárlatokat vezettem. Könyvet írtam a 20. századi magyar gyártörténet meghatározó alakjáról, a "textilzseni" Buday-Goldberger Leóról. El nem múló szenvedélyemmé vált a tanulás és az ismeretek továbbadása.

Azt mondják, jól mesélek.

Melyik sétán találkozhatunk Guba Ildikóval?